7.fejezet- Egy sorsdöntő rossz hír

*Gaby szemszöge*

Niall azt mondta 7-re jön értem. Mindjárt fél nyolc , és még sehol sincs.Csalódottan mentem fel a szobámba.
Pár perc múlva csengettek. Lau nyitotta ki az ajtót.
-Gaby, téged keresnek. Niall az!-jött fel a szobámba.-Mi a baj?-kérdezte , miután észrevette az arcomon a szomorúságot.
-Semmi. Niall azt mondta, 7-re jön értem. Azt hittem már nem jön el. -magyaráztam.-Kérlek, mondd meg neki, hogy egy perc és megyek.-kértem tőle aztán.
-Rendben.-ígérte meg, majd lement a nappaliba.
Pár perc múlva én is lementem.
-Gyönyörű vagy.-mondta Niall és átadott egy gyönyörű rózsacsokrot.
-Köszönöm.-pirultam el.

ruha:

Mivel Niall tegnap felhívott, hogy valami elegánsat vegyek fel, ezt az összeállítást választottam. Bár nem értettem miért kell kiöltöznöm ennyire egy mozihoz.
Nem kis meglepetésemre,  egy a Thames partján lévő elegáns étterembe mentünk.
Vacsoráztunk, aztán sétáltunk a parton, majd Niall elénekelt nekem egy szerelmes dalt, amit nekem írt.
Annyira aranyos!
Később hazakísért és meg akart csókolni, de én elhúzódtam. Nem voltam felkészülve még egy új, komoly kapcsolatra.
De látva Niall szomorú tekintetét, rosszul éreztem magam. Féltem, hogy megbántottam
-Ne haragudj...nagyon jó volt veled,de azt hiszem még nem szeretnék új kapcsolatot-magyaráztam
-Semmi baj..-mondta még mindig kicsit szomorúan
Már éppen el akart menni, mikor hirtelen a nyaka köré fontam a karjaimat , és lágyan megcsókoltam. Nem tudom miért tettem, de hirtelen úgy éreztem, hogy nem akarom hogy máris elmenjen.
-Maradj itt még egy kicsit..-kérleltem.
-Rendben..de tényleg csak kicsit.-suttogta a fülembe
-Rendben..
Mikor bementünk a házba senkit sem találtunk otthon. Csak egy cetlit találtam a hűtőn.
" Lau és Reb Kimnél vannak, én elmentem Liammel  . Jenny. "
Mivel senki sem volt otthon leültünk a nappaliban a kanapéra és beszélgettünk.

Másnap:

Reggel Niall karjaiban ébredtem a kanapén. A többiek éppen reggeliztek, mikor kimentem a konyhába.
Nem sokkal később Niall is felébredt. Megevett egy rakás palacsintát. :)
Reggeli után sajnos próbára kellett mennie. Reb is elment valahová mi Lauval,Kimmel és Jennyvel elmentünk bevásárolni.

Reb szemszöge:

Éppen hazafelé tartottam , mikor szembejött velem négy kb. velem egy idős srác.
-Szia Baby! Nem akarsz játszani egy kicsit??.-kiabálták.
Amikor odaértek hozzám elkezdek rángatni és fogdosni.Akárhogy próbáltam elmenekülni nem sikerült.
Kiabáltam,ahogy csak tudtam. Egy kocsi megállt mellettünk ,egy kapucnis srác szállt ki belőle.
-Hagyjátok békén.-szólt rájuk.
-Miért mit csinálsz? Megversz minket öcsi?-kérdezték nevetve és tovább ráncigáltak
A kapucnis srác még egyszer figyelmeztette őket, de nem használt. Végül elráncigálta tőlem az egyiket és megpofozta. Erre a többiek rögtön elengedtek és elfutottak.
-köszönöm.-hálálkodtam
-Gyere szállj be, hazaviszlek.
Miután mindketten beszálltunk levette a kapucniját is.
-Zayn?-lepődtem meg
-Személyesen.-mosolyodott el.
Hazavitt,majd feljött velem a szobámba, TV-t néztünk.Kis idő múlva a mellkasára döntöttem a fejem és elaludtam. Pár óra múlva , mikor felkeltem Zayn már nem volt ott. Egy üzenetet találtam az éjjeliszekrényemen.
" Ne haragudj, el kellett mennem, a menedzser hívott, később találkozunk,addig is vigyázz magadra! Puszi: Zayn." És a telefonszáma!
Annyira boldog vagyok!
Bár, mint kiderült boldogságom nem tartott sokáig. Jenny rohant be hozzám könnyes szemmel.
-Jenny? Mi a baj? Mi történt?-kérdeztem aggódva
-Most hívott anyu..apu nagyon rosszul van. Nem tudom pontosan hogy miért, de nagyon!-zokogott.-haza kell mennem Reb. Muszáj! Nem tudnám így élvezni a nyaralást.
Próbáltam vigasztalni , de nem sok sikerrel. A többieknek is elmondta, hogy haza megy.
Abban egyeztünk meg, hogy Lau elkíséri és ha az apukája jobban lesz majd visszajönnek.
Nagyon sajnáltam szegényt.
Hamar összepakoltak és az 5-kor induló géppel el is indultak vissza Chicago-ba.