*Jenny szemszöge*
Nagyon aggódom, nem tudom mi történhetett apuval.Anyu azt mondta ezt nem a telefonban akarja megbeszélni velem.
Mikor megérkeztünk a reptérre hívtunk egy taxit és rögtön a kórházba mentünk. Lau leült a váróban én pedig rögtön apu kórterméhez siettem. Anyu éppen bent volt..és sírt. Mondanom sem kell, hogy nagyon megijedtem.
-Anyu miért sírsz? Mi történt?
Letörölte a könnyeit, és hozzám fordult.
-Figyelj..az a helyzet, hogy apád nagyon rosszul van.Akár meg is halhat.
-Mi? Mi baja van?-kérdeztem. Éreztem, hogy egyre több könnycsepp folyik végig az arcomon.
-apádnak stroke-ja van...
Nem tudtam megszólalni. Hogy lehetséges ez? Miért pont ő? Csak lerogytam és hangtalanul sírtam.
Anyu vállát is rázta a zokogás. Kb. egy óra múlva még mindig zokogva hagytam el a kórtermet.
-Úristen, jenny mi a baj?- rohant oda hozzám Lau rögtön.
Nem tudtam válaszolni.A vállára borultam és csak sírtam.Később, miután megnyugodtam akadozva, de elmondtam neki mindent.
-De miért?-zokogtam-Először a baleset..aztán ez...
Lau nem szólt semmit, csak a hátamat simogatva próbált vigasztalni.
Mindketten hozzánk mentünk haza. Megkértem Lau-t, hogy hívja fel a többieket, hogy én már nem megyek vissza.Ő pedig rögtön kijelentette, hogy akkor ő sem .
* Lau szemszöge*
-Halló?-szólt bele a telefonba egy ismerős hang.
-Szia Kim.Lau vagyok. Reb vagy Gaby ott van?
-Persze, egy pillanat.
Pár másodperccel később Gaby szólt bele a telefonba.
-Szia Lau! Mi történt?
-Szia. Figyelj, azt hiszem mi már nem megyünk vissza.
Röviden elmondtam neki a történteket.
-Hogy micsoda?Ez komoly?
-Sajnos igen . . de ne haragudj, most leteszem szia
-Szia..
Visszamentem Jennyhez. Még kicsit ücsörögtünk szótlanul, majd sikerült elaludnia.
Már majdnem nekem is sikerült, mikor megcsörrent a telefon. Egy férfi hang szólt bele.
-Szia!
-Szia! Liam te vagy az?
-Igen..igaz, hogy nem jöttök vissza?
-igaz..de Liam te sírsz?-döbbentem meg
-Nem..nem..-szipogott.-Beszélhetek egy kicsit Jennyvel?
-Bocsi,de most nem. Alszik...
-Oké..hát..akkor szia..
-Szia Liam....
Szegény. Biztosan nagyon hiányzik neki Jenny.
1 hét múlva:
*Jenny szemszöge*
-Jenny,téged keresnek!-kiabált Lau a nappaliból.
-köszi.-vettem át a telefont.
-Igen?Szia anyu!
-Kicsim,apádat megműtötték,még nem ébredt fel az altatásból.
-Oké.Akkor bemegyek,jó?
-Rendben.
-Lau,be kell mennem a kórházba.-mondtam, miután letettem a telefont.
-Rendben.Elkísérjelek?
-Igen. Légyszíves.-kértem.
Nemsokára már ott is voltunk.
-Anyu!Hogy van apu?-kérdeztem aggódva.
-Sikerült eltávolítani a rögöt, ami megakadályozta a keringést,de nem lehet tudni,hogy történt-e valami károsodás.
Eközben Londonban:
*Kim szemszöge*
Lau és Jenny mostanában nem telefonáltak. Kicsit aggódom értük..és azt hiszem ez látszódik is rajtam, legalábbis Louis észrevette.
-Mi a baj,Kim?-ült le mellém a kanapéra-nagyon csöndes vagy mostanában.
-Semmi, csak tudod nagyon aggódom Jennyék miatt.
Louis nyugtatóan a vállamra tette a kezét,erre halványan elmosolyodtam.
Ekkor Niall és Zayn jöttek oda hozzánk.
-Bocsi,hogy megzavarom a turbékolást-vigyorgott Niall.
Erre mindketten elpirultunk.
-De nem láttátok Harryt és Liamet?Már mindenhol kerestük őket..-folytatta Zayn
-Nem..nem láttam-válaszoltam
-Én sem-mondta Louis
Beszélgetésünket Niall mobilja szakította meg.
Chicago:
*Jenny szemszöge*
Kicsit megnyugodtam, mivel a rögöt már sikerült eltávolítani az orvosoknak.
Lauval sétálgattunk a parkban,mikor két kapucnis alak jött oda hozzánk, és az egyik szó nélkül átölelt. Ellöktem magamtól és már készültem megpofozni, de közbeszólt.
-Nyugi,Jenny én vagyok az!
-Liam?? Mit keresel te itt?
-Hiányoztál...-ölelt át, majd gyengéden megcsókolt.
-És..Harry?
-Én elkísértem Liamet...-mondta,de láttam,hogy közben félénken Lau felé pillantott.
Úgy látszik ezt ő is észrevette, mivel kicsit elmosolyodott.
-A többiek tudják, hogy itt vagytok?-kérdezte kicsit elpirulva
-Nem..-válaszolt Liam
-Akkor..telefonálok nekik-mondta Lau,és kicsit arrébb ment.
Én addig Harryvel beszéltem.
-Na, ki vele, tetszik neked Lau?
-Hát...talán..
-khm...
-Jó, igen tetszik. De kérlek ne mondd el neki.
-Hát..rendben.-mosolyogtam
*Lau szemszöge*
Miután végeztem a telefonálással visszamentem a többiekhez. Meglepődtem ugyanis Jenny és Liam furán méregetett engem és Harryt.
-Mi történt..?-kérdeztem
-Semmi.-vágta rá Harry
-Hát jó..
Kicsivel később Jennynek be kellett mennie a kórházba ahová Liam is elkísérte, így kettesben maradtam Harryvel.
-Öhm...mit csináljunk?-kérdeztem
Végül a park mellett döntöttünk. Sétáltunk, fagyiztunk, etettük a galambokat.
Persze Harry végig kapucniban és napszemüvegben volt nehogy felismerjék.
Már jó ideje sétálgattunk, mikor hirtelen Harry megfogta a kezem és maga felé fordított
-Lau..muszáj elmondanom valamit........-mondta miközben egyre közelebb húzott magához-...szeretlek
Éreztem,hogy egyre vörösebb és vörösebb lettem.
-Én..én is szeretlek...
Harry boldogan elmosolyodott, majd teljesen magához húzott és megcsókolt.
A csókja..olyan volt mint egy álom.
Sétánkat kézen fogva folytattuk. Sajnos a boldogság nem tartott túl sokáig ugyanis nemsokára Jenny hívott.
A hangján hallatszott, hogy sírt.
-Figyelj..Lau-szipogta-Be tudtok jönni a kórházba? Kérlek..
-Persze azonnal ott vagyunk.
-Köszönöm...
-Mi történt?-kérdezte Harry miután letettem a telefont.
-Jenny hívott, hogy menjünk be a kórházba.
Gyorsan fogtunk egy taxit. Jenny és Liam a kórház előtt vártak. Jenny szorosan Liamhez bújva zokogott.
Mikor meglátott minket iderohant és megölelt.
-Jenny..mi történt?
-Apu..lebénult a bal oldalára.
-Mi???
-Az orvos azt mondta, hogy meggyógyulhat..de nagyon hosszú idő.
Később Jenny szobájában beszélgettünk, megpróbáltuk jobb kedvre deríteni Jennyt.
Liammel kiment a konyhába popcornt csinálni, addig én és Harry is elfoglaltuk magunkat. Vagyis a szánkat.
Pár perccel később egy nagy halom popcornal tértek vissza.
-Bocsi, nem akartunk zavarni.-vigyorgott Liam
Kicsit elpirultam,Harry viszont csak vigyorgott és szorosan magához ölelt.
Az este hátralévő részében filmeket néztünk,és popcorn csatát is vívtunk . :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése