12. fejezet-Ezt soha nem bocsátom meg . . .

*Harry szemszöge*

Ahogy megígértem, elmentem Tay koncertjére, utána egy bárban töltöttük az estét...

*Taylor szemszöge*
Egész hajnalig a bárban voltunk..és Harry kicsit többet ivott a kelleténél..így hát, miért is ne használhatnám ki az alkalmat?
A bárból abba a nyaralóba mentünk ahol a banda többi tagja és az ő barátnőik ünnepelték valamelyik fruska születésnapját. Nem volt bezárva az ajtó, így könnyen bejutottunk. Felmentünk egy üres szobába, majd Harry az ágyra döntött és heves csókokkal lepett meg. Ez után a ruhák is lekerültek rólunk, és megtörtént, aminek történnie kellett.

*Lau szemszöge*
Hajnalban arra keltem, hogy az emeletről furcsa hangok szűrődnek le.Felmentem megnézni mi az, nagy meglepetésemre az én szobámból jött. Benyitottam...és el sem hittem amit láttam..! Harry egy másik lánnyal..? És éppen...........
-Harry?Te mégis mit csinálsz?-kiabáltam
-Lau..Lauren? Meg tudom magyarázni . . .
-Egyáltalán nem érdekel a magyarázatod! Soha többé nem akarlak látni!-zokogtam.-Menj el..!
-De....
-Menj már!-kiabáltam.. És vidd magaddal az új barátnődet is!!
-Gyere drágám..-húzta ki Taylor a szobából
-Hagyjál-rántotta el a kezét Harry.-Lauren, kérlek hallgass meg..
-Nem! Menj már el! Fogd fel végre..soha többé nem akarlak látni!!! Soha!!
A kiabálásra a többiek is felébredtek és idejöttek.
-Úr isten Lau! Mi a baj?-kérdezte Reb, látva könnyekkel teli arcomat
-Hallottad..most menjünk el..jó?-motyogta Taylor Harrynek, majd magával húzva őt távoztak a házból.
Nagy nehezen elpanaszoltam a többieknek mi történt.
Mindannyian teljesen megdöbbentek a történtek hallatán.A nap további részében Harry sokszor hívott telefonon és párszor be is kopogtatott, de nem akartam tudni róla. Nem akartam beszélni vele...

*Harry szemszöge*
-Menjünk el jó?-húzott magával Taylor
-Miért kellett ezt?-tört ki belőlem,miután kiértünk a házból.
-Mire célzol?-kérdezte Taylor
-Szerinted mire..?-kérdeztem-Tudtad,hogy alkohol hatása alatt voltam..és te ezt kihasználtad
-Ugyan már..te is akartad.
-Tévedsz..én Laut szeretem! Csak őt!
-Tényleg?Nemrég nekem nem úgy tűnt....te is tudod,hogy én jobban illek hozzád.
- Nem..nem igaz.Menj el!Nem akarlak látni!!
Nagyon dühös vagyok magamra...hogy lehettem ennyire hülye? Egész nap próbáltam elérni Laut,de nem akart beszélni velem.

*Taylor szemszöge*

Harryvel az eset után elég csúnyán összevesztünk.De nem hagyom,hogy az a kis fruska elvegye őt tőlem.Ha az enyém nem lehet,akkor az övé sem...majd meglátja. Elővettem a telefonom és előkerestem rajta a koncertemen készült képet,amin Harryvel éppen csókolózunk. Itt Harry ugyan már kissé ittas állapotban van,de nem látszik a képen. Ezt a képet elküldtem Laurennek, egy üzenet kíséretében : "He is mine,Bitch."
A Biztonság kedvéért még Kimnek,Rebecca-nak és Jennyfer-nek is elküldtem.Így biztosan észre veszik.

*Lau szemszöge*

Hogy eltereljem egy kicsit a gondolataim Harryről megbeszéltük Kimmel,hogy elmegyünk vásárolni.
Mindketten felmentünk felöltözni a szobánkba.

Kim egy fehér farmert választott szürke felsővel és cipővel.

Én pedig egy egyszerű rózsaszín összeállítás mellett döntöttem.

Sokáig vásároltunk, nagyon sok új ruhát, kiegészítőt vettünk, és persze egy csomó felesleges dolgot is. 

Ezután a Starbucksba vezetett az utunk, ahol mindketten rendeltünk egy-egy forrócsokit. Utána pedig a parkban sétáltunk.

-Hogy álltok Louval?-törtem meg a csendet

-Nagyon jól-mosolygott.

-Na és..megvolt már az első alkalom?-kérdeztem egy perverz mosoly kíséretében.

Erre csak egy ütés volt a válasz.

-Auu, csak kérdeztem nem kell rögtön megölni.-"duzzogtam."

-Jólvan..-nevetett.

Mikor hazaértünk csak egy cetlit találtunk.

" Átmentünk a fiúkhoz,olyan 21:00-22:00 körül jövünk haza. :) Reb,Jenny,Gaby xxx "

A cetli mellett pedig egy levelet,ami nekem szólt. Harrytől.

"  Lau!
Én tényleg nagyon sajnálom ami történt, de hidd el nem az én hibám.Bár részben talán igen....nem kellett volna elmennem arra a koncertre. Nagyon sajnálom! Kérlek bocsáss meg..nagyon szeretlek! Kérlek hívj fel... Harry. ♥ "
Nem tudtam mit tegyek. Végül úgy döntöttem felhívom...nagyon haragudtam rá,de annyira szerettem volna hallani a hangját. Már épp tárcsáztam mikor Kim kiabált nekem: -Lau..gyere ide..ezt látnod kell!
Kim épp Twitterezett..egy üzenetet mutatott,Taylortól jött.
Ez állt benne: For Lauren: "He is mine. Bitch." és mellette egy kép róla és Harryről. Teljesen összetörtem...hogy lehettem ilyen hiszékeny? Már majdnem megbocsátottam...a Harrytől kapott levelet apró darabokra téptem és kidobtam,majd felmentem a szobámba és álomba sírtam magam.

*Kim szemszöge*

Miután Lau elolvasta az üzenetet felrohant a szobájába. Később felmentem, hogy megnézzem hogy van,de már aludt. Mit képzel magáról ez a csaj?? Később megtudtam,hogy ugyanezt az üzenetet Reb,Jenny és Gaby is megkapta..és szerintem Lauren is..úgy látom biztosra akart menni...úgy döntöttem nem válaszolok neki.
Ezután én is lefeküdtem,de nem tudtam aludni.Sokáig gondolkoztam ezen a Hayloros ügyön,de végül engem is elnyomott az álom....

11. fejezet- a szülinap...

*Gaby szemszöge*

-MEGLEPETÉÉÉS!-kiabálták mindannyian.
-Boldog szülinapot!-ölelt meg Jenny
-köszönöm..-lepődtem meg.
-És most..torta!!!-kiabálta Niall
-Nem..előbb az ajándékok.-mosolygott Lau-először az enyémet!!
Egy fotó albumot kaptam tőle, benne a rólam és Niallről készült képekkel.

-Ezt én és Lou adjuk-mosolygott kim és átadott egy kis csomagot.
-És Kevin!-tette hozzá Louis
A csomagban egy táska, egy  cipő valamint egy plüss répa volt.

Utánuk Jenny és Liam adták át az ajándékukat.

Jennytől egy nyakláncot, Liamtől pedig karkötőt kaptam.

Rebtől egy gyönyörű ruhát, Zayntől pedig parfümöt.

-Most én jövök.-mondta Niall, majd átnyújtott egy hatalmas rózsacsokrot és egy nyakláncot.

-Nekem ugyanilyen kulcstartóm van.-mutatta meg.-ez a mi jelképünk.-mosolygott.

Miután átadta az ajándékokat szenvedélyesen megcsókolt, majd mikor senki sem figyelt egy óvszert csúsztatott a zsebembe.

-Erre még szükségünk lehet.-kacsintott, mire teljesen elvörösödtem

-És most..tortát!!-mondta már hangosan.

A torta gyorsan elfogyott, ahogy a többi süti, szendvics és innivaló is.

Miután vége lett a bulinak felmentünk Niallel a szobánkba.

-Elmegyek fürdeni..-mondtam.

-Most nee...-kérlelt, majd az ágyra döntött és hosszasan megcsókolt.Ebből végül igazi csókcsata alakult ki,majd a ruhák is feleslegessé váltak . . . 

*Kim szemszöge*

Miután vége lett a bulinak Gaby és Niall rögtön eltűntek. Mi nagyjából elviselhető állapotba hoztuk a nappalit, majd mindenféle takarókat és párnákat hoztunk, így ma majdnem mindannyian a nappaliban aludtunk....

10.fejezet-Újra Londonban. . .

Eközben Chicagóban:
*Lau szemszöge*
Nem hiszem el hogy Harry csak úgy itt hagyott. Ennyire nem bízik bennem?
Gondolataimat Jenny hangos éneklése szakította meg. Éppen a fürdőszobában volt.
-Láláláááá, Liam olyan szexi.!-énekelte.
Eközben nyílt a bejárati ajtó. Liam lépett be. Gondolkodtam, hogy szóljak-e Jennynek, de végül nem tettem, így hát ő is végighallgatta Jenny "előadását". Pár perc múlva Jenny is lejött az emeletről és mikor meglátta Liamet kissé elpirulva kérdezte:
-Szia! Hát te mikor jöttél meg?
-Hát..már itt vagyok egy ideje-kacsintott majd magához szorította és megcsókolta őt.
Jenny arca égővörös színt vett fel..én pedig nem bírtam tovább, kitört belőlem a kacagás.
-Örülök hogy felvidítottalak-motyogta Jenny

*Jenny szemszöge*

Pár perccel később megcsörrent a telefonom.Legnagyobb meglepetésemre Niall volt az.
-Szia-szólt bele a készülékbe
-Szia.
-Tudod..pár nap múlva lesz Gaby szülinapja..és két dolgot szeretnék kérdezni.
Az egyik, hogy szerinted mit vegyek neki? a Másik pedig, hogy esetleg vissza tudtok-e jönni a bulijára?
-Hát..szerintem bárminek örül,amit tőled kap..és nem tudom..
-Hát rendben..köszi..szia
-szia-búcsúztam.
Szinte még le se tettem, mikor újra megszólalt a mobil.
-Igen?-szóltam bele ismét.
Ezúttal anyu hívott,ugyanis aput kiengedik a kórházból, már jobban van ,de terápiára kell majd járnia.
Miután letettem, örömömben szinte sikítozva rohantam végig a lakáson.
Liam és Lau elég furán néztek rám....
Miután sikerült megnyugodnom elmondtam nekik mi történt.
Pár óra múlva pedig apu végre újra itthon volt.
Ezt egy családi vacsorával ünnepeltük meg, persze Lau és Liam is velünk tartott.
Amíg én és Lau anyunak segítettünk a konyhában, Liam és apu a nappaliban beszélgettek. Azt hiszem egészen megkedvelték egymást.
Vacsora után beszélgettünk.
Arra jutottunk, hogy mivel apu már jobban van nemsokára visszamegyünk Londonba. Talán holnap után ..így még Gaby szülinapján is ott leszünk . . .

Másnap:

*Lau szemszöge*

Elég korán keltem. Reggeli teendőim elvégzése után lementem a konyhába,de még senki sem volt lent , így nekiálltam a reggeli elkészítésének.Tojásrántottát és zöldségsalátát készítettem. Éppen nekiálltam az asztal megterítésének mikor Liam jött le a lépcsőn.
-Jó reggelt!-köszönt
-Jó reggelt-mosolyogtam.
-Segítsek?-kérdezte
- Ha szeretnél..segíthetsz megteríteni.
Gyorsan végeztünk vele. Nemsokára lejöttek Jenny szülei is.Még egy darabig vártuk Jennyt, de nem jött, így Liam felment , hogy felébressze.

*Liam szemszöge*

Mivel Jenny még mindig nem jött le, felmentem, hogy felébresszem.
Bementem a szobába, majd az ágy szélére ültem és Jennyhez hajoltam.
-Jó reggelt!-suttogtam a fülébe, majd nyomtam egy puszit a homlokára.
-Nem akarok felkelni...-motyogta
Végül mégis kimászott az ágyból és eltűnt a fürdőszobában.
Kb. 15 perc múlva jött ki , már teljesen elkészülve.
-Gyönyörű vagy. Mint mindig.-mosolyogtam, majd egy forró csókkal illettem ajkait.
-Köszönöm.-pirult el.
Lent már csak ránk vártak.
-Na végre..mit csináltatok ilyen sokáig?-kérdezte Lau egy huncut mosoly kíséretében.
Jenny erre viccesen tarkón ütötte .
-Aú, ez fájt ám!-nevetett Lau.
Miután végeztünk a reggelivel vásárolni mentünk.
Megvettük a Gabynak szánt ajándékokat és persze a lányok megálltak néhány ruhabolt előtt is. Csomagokkal telepakolva érkeztünk haza.
Otthon a lányok felmentek csomagolni én pedig a nappaliban néztem a tv-t.

*Jenny szemszöge*
-Nem férnek bele a ruháim a bőröndbe!-panaszkodtam Launak.
-Megoldjuk-válaszolta ,majd segített begyömöszölni a ruhákat. Végül sikerült mindent beraknunk.
Ezután következtek az ajándékok. Mindent szépen becsomagoltunk, majd egy külön táskába raktuk őket.
Miután ezzel is végeztünk lementünk a nappaliba Liamhez.
Csináltunk egy csomó popcornt majd egész este filmet néztünk.

Eközben Londonban:
*Harry szemszöge*
Mivel még van két órám a gép indulásáig elmentem a közeli parkba sétálni.Hirtelen egy ismerős hang szólított meg:
-Szia Harry!Olyan rég találkoztunk!
-Szia Taylor!-üdvözöltem nem túl barátságosan
-Mi a baj? Talán nem akarsz velem beszélgetni?-kérdezte
-Nem, nincs semmi.-mondtam most már kicsit barátságosabban.
Taylorral egy díjkiosztón találkoztunk és azóta jó barátok vagyunk, bár mostanában nem igazán beszéltünk egymással.
-Meghívhatlak egy kávéra vagy egy teára?-kérdeztem
Elfogadta a meghívást így hát beültünk a legközelebbi kávézóba.Sokat beszélgettünk, észre sem vettem milyen gyorsan el ment az idő. Mikor az órámra pillantottam az 3/4 12-t mutatott. A gépem fél 12-kor indult. Lekéstem!!
-Mi a baj?-kérdezte Taylor látva az aggodalmamat.
-Lekéstem a gépem!
-ó, ne haragudj..az én hibám...
-Nem, nincs semmi baj.
-Dee..figyelj..mi lenne ha itt maradnál még egy-két napot? Hiszen olyan rég találkoztunk....
-Hát..nem is tudom..
-Jajj, ne már! Maradj..kérlek!
-Hát..rendben! De holnap mindenképp indulok..
-Jujj, nem lehetne holnap után? Holnap koncertem lesz..és..szeretném ha ott lennél...
-Hát..rendben! De utána tényleg indulok!
-Rendben!-mosolygott
A nap hátra lévő részét vele töltöttem, majd egy szállodában aludtunk, természetesen külön szobában.

Másnap:

Chicago:

*Jenny szemszöge*
Ma egy szobában aludtam Lauval, így az ébresztőóra egyszerre ébresztett minket.
Lementünk reggelit készíteni. Pirítós és tea mellett döntöttünk. Miután kész lett felmentünk felöltözni, ugyanis még senki sem jött le.

Lau:

Én:

Mire lementünk a többiek már javában ették a reggelit. Miután mi is megreggeliztünk elbúcsúztunk anyuéktól és elindultunk a reptérre.
Mielőtt fel szállt volna a gépünk felhívtam Niallt, aki megígérte, hogy kijönnek elénk a reptérre.

Londonban:

*Lau szemszöge*

A reptéren Niall,Gaby,Reb,Zayn,Kim és Louis vártak minket.Szóval mindenki ott volt. Csak Harry nem . . .
-Sziasztok-mosolyogtam, miközben mindenkit megöleltem.
-Sikerült kibékülnöd Harryvel? -kérdezte Louis
-Nem..mióta elment nem láttam . . .
-De..vissza ment Chicagóba, hogy bocsánatot kérjen..tegnap.
-Nem, ez nem igaz.
-Akkor felhívom..én sem hallottam róla mióta eljött hozzám.
Louis félre ment telefonálni, de nem sokára vissza is jött.
-Nem veszi fel.....
Be kell vallanom, bár haragszom rá nagyon megijedtem.
Hazamentünk,lepakoltunk mindent.
Gaby és Jenny sétálni mentek, mi pedig megbeszéltük a tennivalókat Gaby esti bulijához.
Jenny feladata, hogy lefoglalja Gabyt. A lányok és én sütünk, díszítünk a fiúk pedig elmentek bevásárolni.
Miután mindennel elkészültünk, felhívtuk Jennyt. Hamarosan nyílt az ajtó és ......

9.fejezet-Titokzatos telefonhívások..

Másnap reggel:

*Jenny szemszöge*

Már nagyon korán felkeltem, miután végeztem a fürdőben és felöltöztem lementem a konyhába reggelit csinálni.Tojásrántotta mellett döntöttem.
Mire elkészültem vele a többiek is felébredtek.Reggeli után elmentem a kórházba meglátogatni aput, a többiek pedig vásárolni mentek.
A kórházban jó híreket kaptunk.Bár apunak kezelésekre kell járnia, hogy újra mozogni tudjon nemsokára hazaengedik.Nagyon örülök!!
Később, mikor hazaértem a többiek már Lau,Harry és Liam már otthon voltak.A fiúk kanapén ültek és TV-t néztek, Lau pedig ebédet főzött.Mikor meglátott, Liam rögtön odajött hozzám és megcsókolt.
-Szia -mosolyogtam
Segítettem Launak megcsinálni az ebédet.Miután ettünk Lau felment a szobájába telefonálni, és vagy 1,5 óráig nem jött elő.
-Kivel beszéltél?-kérdezte Harry kíváncsian
-Titok-mosolygott Lau.
Mivel Lau nem akarta elmondani, Harry nem faggatta tovább,de látszott rajta, hogy nagyon érdekeli a dolog.
A nap hátralévő részében Lau több hívást is kapott.
Éppen TV-t néztünk, amikor valaki csöngetett.
-Kinyitom!-mondta Lau
Harry rögtön felvette Lau telefonját az asztalról és megnézte a hívásokat.
-Louis, Louis, Louis....
Nem nézegethette tovább, mivel Lau visszajött kezében egy halom borítékkal.
-A postás volt..Harry mit csinálsz?-kérdezte meglepetten

*Lau szemszöge*

Harry nem válaszolt, csak a kezembe nyomta a telefonomat és felment az emeletre.
-Mi baja?-kérdeztem Jennytől meglepetten
-Louis.
Szóval kutakodott a telefonomban? Nem tudom miért, de ez egy kicsit feldühített. Utánamentem.
-Harry! Nyisd ki.-addig kopogtam, míg végül kinyitotta
-Miért kutatsz utánam?Nem bízol bennem?-fakadtam ki
-Bíztam..eddig
-Fogalmad sincs semmiről, mégis mért baj ha beszélek Louissal?Mit hiszel miért?
-Órákig, sokszor..ez azért jelent valamit.
-Higgy amit akarsz!.-mondtam és kimentem a szobából.
Gondolkodnom kellett,ezért elmentem sétálni. Nem akartam,hogy bárki tudja hol vagyok, ezért nem szóltam , de azért írtam egy cetlit Jennynék, és az ajtóra ragasztottam.
"Sétálok, nemsokára jövök xx Lau "
Csak mentem,végül már én sem tudtam hol vagyok.De nem érdekelt.
Még mindig nem értem, hogy Harry miért nem bízik bennem. Csak nem képzeli hogy megcsalom?..főleg a legjobb barátjával..
Gondolataimat a mobilom csörgése szakította meg. Jenny volt az.
-Szia.
-Szia. Figyelj, Harry veled ment el?
-Nem.
-Nem találom sehol.
-Tud vigyázni magára-válaszoltam
-Szóval nem békültetek ki?
-Nem...
-És nem tudod hová ment?
-Nem.Nyugodj meg, nem lesz semmi baja.
-Hát..rendben szia.
-Szia.
Bár nagyon dühös voltam Harryre, mégis aggódni kezdtem egy kicsit. Remélem nem csinál semmi hülyeséget.Elindultam haza,bár vagy 1 órába telt mire hazataláltam.
Jenny elég idegesnek tűnt.
-Mi a baj? -kérdeztem
-Liam kapott egy SMS-t Harrytől.
-És...?
-Harry visszament Londonba.
-Engem..nem érdekel .-jelentettem ki nem túl határozottan.

*Harry szemszöge*

Miután Lauren kiment a szobából rögtön csomagolni kezdtem, majd a hátsó ajtón távoztam.Egyből a reptérre siettem.
Mielőtt felszálltam a gépre írtam egy SMS-t Liamnek. Csak annyi állt benne "London"
.Miután leszállt a gép Taxival mentem a nyaralóhoz.Bekopogtam, Gaby nyitott ajtót.
-Szia Harry!Hát te mit keresel itt? És a többiek?
-Szia. Louist A többiek nem jöttek .
-Gyere!
Louis épp a kanapén ült és eléggé le volt foglalva..Kimmel.
-Te mit csinálsz?Nemrég még Lauval beszélsz órákat telefonon, most meg Kimmel csókolózol a kanapén?
-Mi?Teljesen félre érted...
-Félreértem? Nekem eléggé egyértelműnek tűnik...
-Megmagyarázom..Lau a legjobb barátom..olyan mintha a húgom lenne..de nem vagyok belé szerelmes.És ő sem belém.Azért hívtam,hogy segítsen , hogy hogyan mondjam el Kimnek mit érzek..
-Ez komoly? És miért nem Rebet vagy Gabyt kérted?
-Mint már mondtam..Lau olyan mintha a húgom lenne..benne bízom a legjobban..
-Mi..? Én hülye ! Mit képzeltem..
-Nyugodj meg. Hívd fel Laut-ajánlotta Kim.
Tárcsáztam a számot,de Lau nem vette fel.
Louis is megpróbálta. Sokáig kicsengett, míg végül felvette.
-Szia Louis.
-Szia.
-Hogy ment?
-Jól, minden. De most másról kell beszélnünk. Harryről.
-Nem érdekel.
-Ugyan..mindenki tévedhet..
-Tényleg? Egy szó nélkül lelépett..csak Liamnek hagyott egy SMS-t.
-Ne csináld...
-Sajnálom..de most mennem kell.Szia
-Várj!
De letette....
-Visszamegyek Chicagóba..-jelentettem ki.
-Sok sikert-tette a vállamra a kezét Reb.
Kimentem a reptérre,de kiderült,hogy legközelebbi gép csak holnap délelőtt indul...

8.fejezet-Újra itthon...

*Jenny szemszöge*
Nagyon aggódom, nem tudom mi történhetett apuval.Anyu azt mondta ezt nem a telefonban akarja megbeszélni velem.
Mikor megérkeztünk a reptérre hívtunk egy taxit és rögtön a kórházba mentünk. Lau leült a váróban én pedig rögtön apu kórterméhez siettem. Anyu éppen bent volt..és sírt. Mondanom sem kell, hogy nagyon megijedtem.
-Anyu miért sírsz? Mi történt?
Letörölte a könnyeit, és hozzám fordult.
-Figyelj..az a helyzet, hogy apád nagyon rosszul van.Akár meg is halhat.
-Mi? Mi baja van?-kérdeztem. Éreztem, hogy egyre több könnycsepp folyik végig az arcomon.
-apádnak stroke-ja van...
Nem tudtam megszólalni. Hogy lehetséges ez? Miért pont ő? Csak lerogytam és hangtalanul sírtam.
Anyu vállát is rázta a zokogás. Kb. egy óra múlva még mindig zokogva hagytam el a kórtermet.
-Úristen, jenny mi a baj?- rohant oda hozzám Lau rögtön.
Nem tudtam válaszolni.A vállára borultam és csak sírtam.Később, miután megnyugodtam akadozva, de elmondtam neki mindent.
-De miért?-zokogtam-Először a baleset..aztán ez...
Lau nem szólt semmit, csak a hátamat simogatva próbált vigasztalni.
Mindketten hozzánk mentünk haza. Megkértem Lau-t, hogy hívja fel a többieket, hogy én már nem megyek vissza.Ő pedig rögtön kijelentette, hogy akkor ő sem .

* Lau szemszöge*
-Halló?-szólt bele a telefonba egy ismerős hang.
-Szia Kim.Lau vagyok. Reb vagy Gaby ott van?
-Persze, egy pillanat.
Pár másodperccel később Gaby szólt bele a telefonba.
-Szia Lau! Mi történt?
-Szia. Figyelj, azt hiszem mi már nem megyünk vissza.
Röviden elmondtam neki a történteket.
-Hogy micsoda?Ez komoly?
-Sajnos igen . . de ne haragudj, most leteszem szia
-Szia..

Visszamentem Jennyhez. Még kicsit ücsörögtünk szótlanul, majd sikerült elaludnia.
Már majdnem nekem is sikerült, mikor megcsörrent a telefon. Egy férfi hang szólt bele.
-Szia!
-Szia! Liam te vagy az?
-Igen..igaz, hogy nem jöttök vissza?
-igaz..de Liam te sírsz?-döbbentem meg
-Nem..nem..-szipogott.-Beszélhetek egy kicsit Jennyvel?
-Bocsi,de most nem. Alszik...
-Oké..hát..akkor szia..
-Szia Liam....
Szegény. Biztosan nagyon hiányzik neki Jenny.

1 hét múlva:

*Jenny szemszöge*
-Jenny,téged keresnek!-kiabált Lau a nappaliból.
-köszi.-vettem át a telefont.
-Igen?Szia anyu!
-Kicsim,apádat megműtötték,még nem ébredt fel az altatásból.
-Oké.Akkor bemegyek,jó?
-Rendben.

-Lau,be kell mennem a kórházba.-mondtam, miután letettem a telefont.
-Rendben.Elkísérjelek?
-Igen. Légyszíves.-kértem.
Nemsokára már ott is voltunk.
-Anyu!Hogy van apu?-kérdeztem aggódva.
-Sikerült eltávolítani a rögöt, ami megakadályozta a keringést,de nem lehet tudni,hogy történt-e valami károsodás.



Eközben Londonban:

*Kim szemszöge*

Lau és Jenny mostanában nem telefonáltak. Kicsit aggódom értük..és azt hiszem ez látszódik is rajtam, legalábbis Louis észrevette.
-Mi a baj,Kim?-ült le mellém a kanapéra-nagyon csöndes vagy mostanában.
-Semmi, csak tudod nagyon aggódom Jennyék miatt.
Louis nyugtatóan a vállamra tette a kezét,erre halványan elmosolyodtam.
Ekkor Niall és Zayn jöttek oda hozzánk.
-Bocsi,hogy megzavarom a turbékolást-vigyorgott Niall.
Erre mindketten elpirultunk.
-De nem láttátok Harryt és Liamet?Már mindenhol kerestük őket..-folytatta Zayn
-Nem..nem láttam-válaszoltam
-Én sem-mondta Louis
Beszélgetésünket Niall mobilja szakította meg.


Chicago:

*Jenny szemszöge*

Kicsit megnyugodtam, mivel a rögöt már sikerült eltávolítani az orvosoknak.
Lauval sétálgattunk a parkban,mikor két kapucnis  alak jött oda hozzánk, és az egyik szó nélkül átölelt. Ellöktem magamtól és már készültem megpofozni, de közbeszólt.
-Nyugi,Jenny én vagyok az!
-Liam?? Mit keresel te itt?
-Hiányoztál...-ölelt át, majd gyengéden megcsókolt.
-És..Harry?
-Én elkísértem Liamet...-mondta,de láttam,hogy közben félénken Lau felé pillantott.
Úgy látszik ezt ő is észrevette, mivel kicsit elmosolyodott.
-A többiek tudják, hogy itt vagytok?-kérdezte kicsit elpirulva
-Nem..-válaszolt Liam
-Akkor..telefonálok nekik-mondta Lau,és kicsit arrébb ment.
Én addig Harryvel beszéltem.
-Na, ki vele, tetszik neked Lau?
-Hát...talán..
-khm...
-Jó, igen tetszik. De kérlek ne mondd el neki.
-Hát..rendben.-mosolyogtam

*Lau szemszöge*

Miután végeztem a telefonálással visszamentem a többiekhez. Meglepődtem ugyanis Jenny és Liam furán méregetett engem és Harryt.
-Mi történt..?-kérdeztem
-Semmi.-vágta rá Harry
-Hát jó..
Kicsivel később Jennynek be kellett mennie a kórházba ahová Liam is elkísérte, így kettesben maradtam Harryvel.
-Öhm...mit csináljunk?-kérdeztem
Végül a park mellett döntöttünk. Sétáltunk, fagyiztunk, etettük a galambokat.
Persze Harry végig kapucniban és napszemüvegben volt nehogy felismerjék.
Már jó ideje sétálgattunk, mikor hirtelen Harry megfogta a kezem és maga felé fordított
-Lau..muszáj elmondanom valamit........-mondta miközben egyre közelebb húzott magához-...szeretlek
Éreztem,hogy egyre vörösebb és vörösebb lettem.
-Én..én is szeretlek...
Harry boldogan elmosolyodott, majd teljesen magához húzott és megcsókolt.
A csókja..olyan volt mint egy álom.
Sétánkat kézen fogva folytattuk. Sajnos a boldogság nem tartott túl sokáig ugyanis nemsokára Jenny hívott.
A hangján hallatszott, hogy sírt.
-Figyelj..Lau-szipogta-Be tudtok jönni a kórházba? Kérlek..
-Persze azonnal ott vagyunk.
-Köszönöm...

-Mi történt?-kérdezte Harry miután letettem a telefont.
-Jenny hívott, hogy menjünk be a kórházba.
Gyorsan fogtunk egy taxit. Jenny és Liam a kórház előtt vártak. Jenny szorosan Liamhez bújva zokogott.
Mikor meglátott minket iderohant és megölelt.
-Jenny..mi történt?
-Apu..lebénult a bal oldalára.
-Mi???
-Az orvos azt mondta, hogy meggyógyulhat..de nagyon hosszú idő.

Később Jenny szobájában beszélgettünk, megpróbáltuk jobb kedvre deríteni Jennyt.
Liammel kiment a konyhába popcornt csinálni, addig én és Harry is elfoglaltuk magunkat. Vagyis a szánkat.
Pár perccel később egy nagy halom popcornal tértek vissza.
-Bocsi, nem akartunk zavarni.-vigyorgott Liam
Kicsit elpirultam,Harry viszont csak vigyorgott és szorosan magához ölelt.
Az este hátralévő részében filmeket néztünk,és popcorn csatát is vívtunk . :)

7.fejezet- Egy sorsdöntő rossz hír

*Gaby szemszöge*

Niall azt mondta 7-re jön értem. Mindjárt fél nyolc , és még sehol sincs.Csalódottan mentem fel a szobámba.
Pár perc múlva csengettek. Lau nyitotta ki az ajtót.
-Gaby, téged keresnek. Niall az!-jött fel a szobámba.-Mi a baj?-kérdezte , miután észrevette az arcomon a szomorúságot.
-Semmi. Niall azt mondta, 7-re jön értem. Azt hittem már nem jön el. -magyaráztam.-Kérlek, mondd meg neki, hogy egy perc és megyek.-kértem tőle aztán.
-Rendben.-ígérte meg, majd lement a nappaliba.
Pár perc múlva én is lementem.
-Gyönyörű vagy.-mondta Niall és átadott egy gyönyörű rózsacsokrot.
-Köszönöm.-pirultam el.

ruha:

Mivel Niall tegnap felhívott, hogy valami elegánsat vegyek fel, ezt az összeállítást választottam. Bár nem értettem miért kell kiöltöznöm ennyire egy mozihoz.
Nem kis meglepetésemre,  egy a Thames partján lévő elegáns étterembe mentünk.
Vacsoráztunk, aztán sétáltunk a parton, majd Niall elénekelt nekem egy szerelmes dalt, amit nekem írt.
Annyira aranyos!
Később hazakísért és meg akart csókolni, de én elhúzódtam. Nem voltam felkészülve még egy új, komoly kapcsolatra.
De látva Niall szomorú tekintetét, rosszul éreztem magam. Féltem, hogy megbántottam
-Ne haragudj...nagyon jó volt veled,de azt hiszem még nem szeretnék új kapcsolatot-magyaráztam
-Semmi baj..-mondta még mindig kicsit szomorúan
Már éppen el akart menni, mikor hirtelen a nyaka köré fontam a karjaimat , és lágyan megcsókoltam. Nem tudom miért tettem, de hirtelen úgy éreztem, hogy nem akarom hogy máris elmenjen.
-Maradj itt még egy kicsit..-kérleltem.
-Rendben..de tényleg csak kicsit.-suttogta a fülembe
-Rendben..
Mikor bementünk a házba senkit sem találtunk otthon. Csak egy cetlit találtam a hűtőn.
" Lau és Reb Kimnél vannak, én elmentem Liammel  . Jenny. "
Mivel senki sem volt otthon leültünk a nappaliban a kanapéra és beszélgettünk.

Másnap:

Reggel Niall karjaiban ébredtem a kanapén. A többiek éppen reggeliztek, mikor kimentem a konyhába.
Nem sokkal később Niall is felébredt. Megevett egy rakás palacsintát. :)
Reggeli után sajnos próbára kellett mennie. Reb is elment valahová mi Lauval,Kimmel és Jennyvel elmentünk bevásárolni.

Reb szemszöge:

Éppen hazafelé tartottam , mikor szembejött velem négy kb. velem egy idős srác.
-Szia Baby! Nem akarsz játszani egy kicsit??.-kiabálták.
Amikor odaértek hozzám elkezdek rángatni és fogdosni.Akárhogy próbáltam elmenekülni nem sikerült.
Kiabáltam,ahogy csak tudtam. Egy kocsi megállt mellettünk ,egy kapucnis srác szállt ki belőle.
-Hagyjátok békén.-szólt rájuk.
-Miért mit csinálsz? Megversz minket öcsi?-kérdezték nevetve és tovább ráncigáltak
A kapucnis srác még egyszer figyelmeztette őket, de nem használt. Végül elráncigálta tőlem az egyiket és megpofozta. Erre a többiek rögtön elengedtek és elfutottak.
-köszönöm.-hálálkodtam
-Gyere szállj be, hazaviszlek.
Miután mindketten beszálltunk levette a kapucniját is.
-Zayn?-lepődtem meg
-Személyesen.-mosolyodott el.
Hazavitt,majd feljött velem a szobámba, TV-t néztünk.Kis idő múlva a mellkasára döntöttem a fejem és elaludtam. Pár óra múlva , mikor felkeltem Zayn már nem volt ott. Egy üzenetet találtam az éjjeliszekrényemen.
" Ne haragudj, el kellett mennem, a menedzser hívott, később találkozunk,addig is vigyázz magadra! Puszi: Zayn." És a telefonszáma!
Annyira boldog vagyok!
Bár, mint kiderült boldogságom nem tartott sokáig. Jenny rohant be hozzám könnyes szemmel.
-Jenny? Mi a baj? Mi történt?-kérdeztem aggódva
-Most hívott anyu..apu nagyon rosszul van. Nem tudom pontosan hogy miért, de nagyon!-zokogott.-haza kell mennem Reb. Muszáj! Nem tudnám így élvezni a nyaralást.
Próbáltam vigasztalni , de nem sok sikerrel. A többieknek is elmondta, hogy haza megy.
Abban egyeztünk meg, hogy Lau elkíséri és ha az apukája jobban lesz majd visszajönnek.
Nagyon sajnáltam szegényt.
Hamar összepakoltak és az 5-kor induló géppel el is indultak vissza Chicago-ba.

6.fejezet-Egy nem várt vendég..

*Gaby szemszöge*

A fiúk nem maradtak olyan sokáig, mert a menedzserük hívta őket, hogy próbára kell menniük.
Liam és Jenny sokáig búcsúzkodtak. Annyira aranyosak együtt.
Miután elmentek róluk beszéltünk.
-Reb, Kim mi van veletek? Míg itt voltak végig tiszta vörösek voltatok-mosolyogtam
-Hát..semmi.Velem semmi.-válaszolt Reb.
-Na, most már elmondhatod elmentek a fiúk-faggatta tovább Lau.
-Hát..-kezdte
Beszélgetésünket a csengő zavarta meg. Én mentem ajtót nyitni. Meglepetésemre..Dave állt ott! Egy nagy csokor virággal a kezében!
-Szia..Gaby-köszönt.
-Dave! Mit keresel itt?
-Ezt..neked hoztam-adta át a virágot.-Tudod, én még mindig szeretlek. Sajnálom, hogy akkor szakítottam veled. Már nagyon megbántam!
-Dave..sajnálom, hogy ezért eljöttél idáig , de én ezt nem akarom..Nem fogom hagyni, hogy újra becsapj.-mondtam, és becsuktam előtte az ajtót, aztán visszamentem a lányokhoz.
-Ki volt az?-kérdezte Reb.
-Nem fogod elhinni!Dave volt!
-Hogy mi?Dave?Mit keres ő itt Londonban?-kérdezte Gaby
-Azért jött, hogy bocsánatot kérjen tőlem..
-És..? Elküldted? -kérdezte Lau
-Igen..nem adhatok neki még egy esélyt...
-Ki az a Dave?-kérdezte Kim kíváncsian
-Ő a volt barátom..-magyaráztam-Azért szakítottunk,mert sokszor megcsalt..
-Hát..nekem úgy tűnik most komolyan gondolja..hiszen eljött miattad Londonba..-mondta
-Nem akarok újra csalódni benne.
-Figyelj..nem érdemes rá gondolnod...el kell terelnünk a figyelmedet..Tudod mit? Elmegyünk vásárolni!-mondta Reb
-Hát..rendben.
Csak ketten mentünk,Lau , Kim és Jenny addig elmentek ennivalót venni, ugyanis Niall az egész hűtőt kifosztotta.
Rebbel épp a plázában sétáltunk, mikor kivel találkoztunk? Dave-vel!
-Gaby..figyelj, muszáj beszélnünk..kérlek.-jött oda hozzám.
-Reb.., öt perc az egész..
-Rendben, addig magatokra hagylak-mondta, majd elment nézegetni a kirakatokat.
-Gaby..hidd el én tényleg nagyon sajnálom..szeretlek..
-Nem akarom!Nem akarom , hogy megint hazudj nekem!
-Hidd el már ezerszer megbántam,amit tettem..és nagyon szeretlek!
-Dave..talán.....
Nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis magához húzott és szorosan átölelt.
-Figyelj..-kezdtem..- Talán tényleg megbántad.De honnan tudjam, hogy most nem hazudsz nekem?
-Kérlek..csak egyetlen esélyt adj..nem szúrom el ígérem..
-Hát..rendben, de csak egyetlen egyet.
Dave elmosolyodott, majd újból magához szorított és megcsókolt.
Csókunkat a mobilja csörgése szakította meg.
-Fontos, egy pillanat!-szólt oda nekem és arrébb ment telefonálni.
-Szia,baby.Figyu, most nem alkalmas, de megígérem amint hazaérek csak a tiéd vagyok.-vigyorgott.
Én mindezt tisztán hallottam. Nem hiszem el! Miért is hittem neki? Hiszen már olyan sokszor átvert..akárcsak most.
Odamentem hozzá, felpofoztam, majd minden szó nélkül sírva elrohantam.
A pláza előtti padra leültem és csak sírtam. Néhány perc után egy vigasztaló kezet éreztem a hátamon, majd valaki leült mellém.
-Reb..?-néztem fel könnyes szemmel.
Nagy meglepetésemre Niall volt az.
-Gaby..-ölelt át gyengéden- mindent hallottam. De nem kell azzal a szemét alakkal foglalkoznod , nem érdemel meg téged. És azt sem, hogy miatta sírj.
Szorosan hozzábújtam. Mellette sokkal jobban éreztem magam.
Aztán eszembe jutott Reb. Nem szívesen, de kibontakoztam Niall karjai közül és elindultam, hogy megkeressem őt.
-Várj!Elkísérlek!-jött utánam Niall, és ujjait szorosan az én ujjaimra kulcsolta. Kézen fogva indultunk Reb keresésére.
Néhány perc múlva meg is találtuk. Rögtön el is indultunk haza, Niall-el együtt.
-Mi történt?-kérdezte a sírástól még vörös szemeimre és Niall-re nézve.
Mindent részletesen elmeséltem neki.
-Úr isten! hogy volt képes erre ez a szemét?-kérdezte dühösen-Ha még egyszer találkozom vele..nem tudom mit csinálok, de biztos megbánja.
Otthon a többieknek is elmeséltem a történteket, a fiúkat is beleértve akik már ott voltak mire hazaértünk.
Mielőtt elindultak haza Niall még odajött hozzám.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan
-Ugyan...-mondta kissé félénken- nem szeretem ha sírni látlak.
Erre kicsit elpirultam.
-Figyelj..kezdte mi lenne ha holnap este elmennénk moziba?
-Rendben. Szívesen elmegyek-mondtam neki boldogan.
Ezek után elbúcsúztunk és Niall szinte ugrándozva az örömtől ment a fiúk után.